A hetet Portóban töltöttük, amit már nagyon vártam. Elsőként azonban mégsem erről írok, hanem Guimaraesről, ami idén Európa Kulturális Fővárosa. Portótól nincs messze, nagyjából egy órát utaztunk vonattal.
Nem volt határozott célunk, csak bóklásztunk a kisvárosban, és így pont jó volt. Üldögéltünk kis tereken, bámultuk az embereket a parkokban, majd ez folytattuk némi vinho verdével, fehér sangriával vagy sütivel a kezünkben szimpatikus kávézókban. Volt valami időtlenség az egészben.
A történelmi belváros a világörökség része, tele hangulatos kis utcácskákkal, terekkel. Lényegében az egész fel van újítva és teljesen kisuvickolták az EKF-re. Nekik sem sikerült teljesen elkészülniük a programsorozat kezdetére, de - ahogy láttam - nem sok mindennel csúsztak meg. A főtéren nem készült el a teljes burkolat, illetve a vár környékén dolgoztak még valamin.
Azt olvastam, hogy a város lakóinak csaknem fele 30 év alatti, amivel jelenleg Európa egyik legfiatalabb városának számít. Szerintem ez teljesen érezhető volt. Nemcsak abból, hogy tényleg sok volt a fiatal mindenfelé, hanem a hangulaton is. Amit Pécsen nem nagyon láttam az EKF alatt, az Guimaraesben nagyon átjött: az ott élők teljesen magukénak érezték a programsorozatot és rettenetesen büszkék voltak rá. Szinte minden házon, üzleten ott volt a hivatalos kulturális főváros logó saját maguk által dekorált változata, ami tükrözte a lakók ízlését vagy a bolt profilját. Mégsem éreztem úgy, hogy mindenhol az arcomba nyomják az EKF-et.
Programokon sajnos nem voltunk, de olvastam, hogy egész évben vannak érdekességek. Több olyan program is van, ami a helyi emberek közreműködésével valósul meg, és egy kicsit be lehet lesni az életükbe. Például néhány zenész magánházak kertjeiben játszik időnként, ahová bárki ingyen bemehet. Nem tudom, hogy hány napot érdemes Guimaresben eltölteni, de egyet-kettőt egészen biztosan. Még akkor is, ha a nevezetességek akár egy óra alatt is megnézhetők.
Nem volt határozott célunk, csak bóklásztunk a kisvárosban, és így pont jó volt. Üldögéltünk kis tereken, bámultuk az embereket a parkokban, majd ez folytattuk némi vinho verdével, fehér sangriával vagy sütivel a kezünkben szimpatikus kávézókban. Volt valami időtlenség az egészben.
A történelmi belváros a világörökség része, tele hangulatos kis utcácskákkal, terekkel. Lényegében az egész fel van újítva és teljesen kisuvickolták az EKF-re. Nekik sem sikerült teljesen elkészülniük a programsorozat kezdetére, de - ahogy láttam - nem sok mindennel csúsztak meg. A főtéren nem készült el a teljes burkolat, illetve a vár környékén dolgoztak még valamin.
Azt olvastam, hogy a város lakóinak csaknem fele 30 év alatti, amivel jelenleg Európa egyik legfiatalabb városának számít. Szerintem ez teljesen érezhető volt. Nemcsak abból, hogy tényleg sok volt a fiatal mindenfelé, hanem a hangulaton is. Amit Pécsen nem nagyon láttam az EKF alatt, az Guimaraesben nagyon átjött: az ott élők teljesen magukénak érezték a programsorozatot és rettenetesen büszkék voltak rá. Szinte minden házon, üzleten ott volt a hivatalos kulturális főváros logó saját maguk által dekorált változata, ami tükrözte a lakók ízlését vagy a bolt profilját. Mégsem éreztem úgy, hogy mindenhol az arcomba nyomják az EKF-et.
Programokon sajnos nem voltunk, de olvastam, hogy egész évben vannak érdekességek. Több olyan program is van, ami a helyi emberek közreműködésével valósul meg, és egy kicsit be lehet lesni az életükbe. Például néhány zenész magánházak kertjeiben játszik időnként, ahová bárki ingyen bemehet. Nem tudom, hogy hány napot érdemes Guimaresben eltölteni, de egyet-kettőt egészen biztosan. Még akkor is, ha a nevezetességek akár egy óra alatt is megnézhetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése