Ma megtörtént velünk a kezdő túrázók egyik rémálma: ránk sötétedett az erdőben, ami miatt el is tévedtünk. Némi bolyongás után - egy kulcstartóval világítva - végül megtaláltuk a megfelelő utat. Az egyik tanulság, hogy kell vennünk valamilyen világítóeszközt, pl. egy fejlámpát.
A túrát a szokásos módon kezdtük: nem tudtunk időben elindulni, kétszer visszamentünk különböző otthon hagyott dolgokért, harmadszorra T. bakancsáért már nem fordultunk vissza :) Ez a másik tanulság, muszáj hamarabb felkelni és előző este összepakolni.
Perőcsény felé haladva az út mentén nagyon szép lovakat láttunk. Persze nem bírtuk ki, megálltunk itt is kicsit.
Már majdnem fél egy volt, mire elindultunk a faluból a P+on. Azt terveztük, hogy a Perőcsény-Salgóvár-Hollókő-Perőcsény útvonalon haladunk majd.
Olvastam korábban, hogy a P+ nem egy frakventált út, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kb. tíz perc gyaloglás után azt vettük észre, hogy eltűnt a turistaút. Egy szakaszon a kidőlt fák miatt nem is látszott az ösvény.
Ennek - velünk ellentétben - Bori nagyon örült, minden egyes kidőlt fál oda-vissza kb. hússzor átugrott.
Ezután viszonylag eseménytelenül telt az út. Megálltunk egy helyes réten, ahol vadetető és vadászles is volt. Kicsit keresnünk kellett, hogy merre megy tovább a P+, de aztán megtaláltuk.
Haladtunk tovább a Salgóvár felé, de addigra már fél három lett, ezért úgy döntöttünk, hogy egy ösvényen levágjuk az utat a Holló-kő felé. Ez nem volt kifejezetten nyerő ötlet, nagyjából harminc percig függőlegesen mentünk, kb. 300 méteres szintemelkedés leküzdve. Majdnem belehaltam. Aztán végre felértünk a Holló-kőhöz, és azt éreztem, hogy minden fáradtságos méter megérte a szenvedést.
Ez már a sima P mentén van, ahol szintén nagyon tetszett a Vad tető és a Jancsi hegy is.
Itt már nagyon sötétedett, pedig még legalább egyórányira voltunk Perőcsénytől. Kicsit aggódtam, mert az egyértelmű volt, hogy nem érünk vissza a kocsihoz világosban. Megszaporáztuk a lépteinket, de a gyors haladást akadályozta, hogy eléggé kőomlásos volt a hegyről lefelé tartó szakasz. Csúszkáltunk, és a T. bokájának sem tett túl jót a dolog (a bakancsa ugyebár otthon maradt).
Még úgy húsz percre voltunk Perőcsénytől, amikor teljesen lement a nap. Megtekintettük a gyönyörű csillagos eget, tényleg megpróbáltunk sietni egy kicsit, majd egy idő után az tűnt fel, hogy nincsenek jelzések. Térkép, GPS, egyeztetés, visszafordulás. Újra az ösvényen. Negyed óra gyaloglás a sötétben kárba ment. Onnantól kezdve T. a kulcstartós ledes lámpával pásztázta végig a fákat, és szerencsére hamarosan beértünk a faluba. Még szerencse, hogy fél hat körül majdnem tíz fok volt, annak ellenére is, hogy november eleje van...de minden jó, ha a vége jó, megyünk még a Börzsönybe.
A túrát a szokásos módon kezdtük: nem tudtunk időben elindulni, kétszer visszamentünk különböző otthon hagyott dolgokért, harmadszorra T. bakancsáért már nem fordultunk vissza :) Ez a másik tanulság, muszáj hamarabb felkelni és előző este összepakolni.
Perőcsény felé haladva az út mentén nagyon szép lovakat láttunk. Persze nem bírtuk ki, megálltunk itt is kicsit.
Már majdnem fél egy volt, mire elindultunk a faluból a P+on. Azt terveztük, hogy a Perőcsény-Salgóvár-Hollókő-Perőcsény útvonalon haladunk majd.
Olvastam korábban, hogy a P+ nem egy frakventált út, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kb. tíz perc gyaloglás után azt vettük észre, hogy eltűnt a turistaút. Egy szakaszon a kidőlt fák miatt nem is látszott az ösvény.
Ennek - velünk ellentétben - Bori nagyon örült, minden egyes kidőlt fál oda-vissza kb. hússzor átugrott.
Ezután viszonylag eseménytelenül telt az út. Megálltunk egy helyes réten, ahol vadetető és vadászles is volt. Kicsit keresnünk kellett, hogy merre megy tovább a P+, de aztán megtaláltuk.
Haladtunk tovább a Salgóvár felé, de addigra már fél három lett, ezért úgy döntöttünk, hogy egy ösvényen levágjuk az utat a Holló-kő felé. Ez nem volt kifejezetten nyerő ötlet, nagyjából harminc percig függőlegesen mentünk, kb. 300 méteres szintemelkedés leküzdve. Majdnem belehaltam. Aztán végre felértünk a Holló-kőhöz, és azt éreztem, hogy minden fáradtságos méter megérte a szenvedést.
Ez már a sima P mentén van, ahol szintén nagyon tetszett a Vad tető és a Jancsi hegy is.
Itt már nagyon sötétedett, pedig még legalább egyórányira voltunk Perőcsénytől. Kicsit aggódtam, mert az egyértelmű volt, hogy nem érünk vissza a kocsihoz világosban. Megszaporáztuk a lépteinket, de a gyors haladást akadályozta, hogy eléggé kőomlásos volt a hegyről lefelé tartó szakasz. Csúszkáltunk, és a T. bokájának sem tett túl jót a dolog (a bakancsa ugyebár otthon maradt).
Még úgy húsz percre voltunk Perőcsénytől, amikor teljesen lement a nap. Megtekintettük a gyönyörű csillagos eget, tényleg megpróbáltunk sietni egy kicsit, majd egy idő után az tűnt fel, hogy nincsenek jelzések. Térkép, GPS, egyeztetés, visszafordulás. Újra az ösvényen. Negyed óra gyaloglás a sötétben kárba ment. Onnantól kezdve T. a kulcstartós ledes lámpával pásztázta végig a fákat, és szerencsére hamarosan beértünk a faluba. Még szerencse, hogy fél hat körül majdnem tíz fok volt, annak ellenére is, hogy november eleje van...de minden jó, ha a vége jó, megyünk még a Börzsönybe.
