.
Az állandó utazósbarátnőm nagy kedvence Görögország, úgyhogy arrafelé már rengeteget island-hoppingoltunk. Az abszolút mindenek feletti kedvenc Amorgos, a Kikládok dél-keleti csücskében.
(térképek: www.greeka.com - nagyon hasznos mindenféle görös szigettúránál az oldal)
Ha jól emkészem, ez az egyetlen olyan görög sziget (leszámítva az igazán nagyokat), amelynek két egyenértékű kikötője van. Azért alakult így, mert a sziget két vége közt a hegyen át nem volt rendesen járható út (!), ezt csak az elmúlt 10-15 évben építették meg.
Mi Katapolában kötöttünk ki, komppal jöttünk Kosról. Nem állítanám, hogy egyszerű volt, mert Görögországban a hajózás általában kétirányú: a szigetcsoportokon belüli vagy Pireuszba/ból jövő. Szóval egyik szigetcsoportból a másikba nem megy napi öt hajó.
Katapola jó hely, kicsit olyan, mintha (jó értelemben) megállt volna az idő. Vegyük például azt a kis bolt/kocsmafélét, ahol a kompjegyeket lehet kapni. Amióta járnak a hajók a szigetre, ott azóta árulnak jegyeket...fényképek, régi menetrendek a falon, és persze a család férfi tagjai is ki-be járkálnak, több generációval is találkoztunk :) Na és persze inni is lehet benne...
Ha Katapolából elindulsz a sziget belseje felé, az általában felfelé van :) Mi Chorában laktunk, ami egy nagyon pici falu a hegytetőn, csupa szűk, girbe gurba utcával, aprócska terekkel. Az egyik legszebb, legnyugodtabb, leghangulatosabb hely, ahol valaha jártam. Komolyan! És akkor a romantikáról, még nem is beszéltem.
Esténként sokszor itt ücsörögtönk, mindig volt egy önjelölt zenész, aki gitározott vagy énekelt. Arra kell készülni, hogy akármilyen kánikula van napközben, estére mindig lehül az idő. A helyieknek van valami speciális meleg alkoholos itala, olyan grogféle, ami - gondolom - éppen erre lett kitalálva.
Chorában éppen akkor voltunk, amikor "falunapot" tartottak. A főtéren volt mindenféle produkció, majd tánc hajnalig. Úgy tűnt, ilyenkor visszajönnek az elszármazottak is, és a helyiekkel közösen mulatnak reggelig. Mi is részt akartunk vállalni a dologból (pláne miután megetettek, megitattak bennünket - nem volt rajtunk kívül sok turista) ezért vettünk tombolajegyeket. Soha, semmit nem nyertem még, kivéve ott, de akkor rögtön egy mikrosütőt :) Fel sem merült, hogy hazahozzuk, odaadtuk a helyi iskolának. Nagyon megható volt az egész, el sem akarták hinni.
Ami még szokatlan volt Chorában (bár azért ez a kisebb és távolabbi szigetekre jellemző), hogy csak egy rendes bolt volt, onnan lehetett beszerezni mindent a konzervtől az ásóig. Volt még egy pékség is, olyan igazi, régimódi, családi pékség, ahol minden (!!) kézzel készült, úgyhogy nagyon időben kellett menni, hogy jusson is valami az embernek :)
A leghíresebb az Agia Anna, ahol a Nagy Kékséget forgatták. Szó se róla, nagyon hangulatos és szép, de azért nem egyszerű odajutni, ha nem béreltek autót. van busz, de nem jár sűrűn és nem egész nap.
A kicsi kápolna zárva van (láthatóan elég régóta), de idióta turista szokás szerint tele van dobálva az ablakon keresztül fémpénzzel. Az öböl nem túl nagy, de ez nem zavarja az emebreket, rendszerint teljesen tele van.
Innen nincs messze a sziget másik híressége, a Monastery of Hozoviotissa, amit lényegében a sziklafalba építettek annak idején.
Messziről így néz ki.
Közelebbről meg így.
Katapola és Egali között félúton van Agios Pavlos, amit "nyelvnek" is becéznek. Hasonlóan az Agia Annához itt sincs semmilyen kényelmi dolog, vagyis ha valaki napernyő alatt, nyugányon szeretne strandolni, akkor ez legfeljebb úgy valósulhat meg, ha visz magának :) WC a közeli étteremben.
A "nyelv" felülről...Innen egyébként mennek rozoga kishajók az üres öblökbe. Ha jól láttam, olyan 2-3 óránként.
Ezek után pedig már ott is vagyunk a sziget másik végében, a másik kikötőnél Egaliban. Ez szintén egy kis település, lényegében csak apartmanházakból áll, de azért van hangulata. És a part... Itteni viszonyok közt hosszú és homokos, ahonnan gyönyörű a naplemente. A parti kocsmák és bárok mind ide néznek, de sokan este a homokban ücsörögve isszák az italukat. Mégsem zsúfolt, nem üvölt a zene, inkább olyan lazulós, ringatós az egész.
Csak még néhány szó az emberekről: a görögök amúgy is nagyon kedvesek, de ezen a szigeten a szokásosnál is jobb tapasztalatokat gyűjtöttünk be. Például: a szállásadónk hívott el bennünket a "falunapra", a pékségben meleg kiflit kaptunk, és amikor úgy volt, hogy hajnalban lekéssük a kompot, mert nem jött a busz, akkor egy teljesen ismeretlen idős bácsi (talán villanyszerelő?) vitt le minket a kikötőbe, és egy fillért nem akart elfogadni a jó 20 perces útért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése